Ebben a vonzó műben egy fiatal nő elegánsan ül egy napfénytől áztatott réten, élénk zöldek és lágy virágszínek veszik körül. Testtartása laza, de mégis elegáns, ami egy pihentető pillanatot sugall a természet ölelésében. A fű és a vadvirágok textúráját gyors, élénk ecsetvonásokkal ábrázolják, ami a mozgás és az élet érzését kelti; úgy tűnik, hogy a lágy szellő játszik a hajának tincseivel és a körülette lévő szirmokkal. Kifejezése belső gondolkodású—finom melankolikus szépség rejlik a tekintetében, amely arra hívja a nézőket, hogy merüljenek el a gondolataiban, talán a szépség és a lét mulandóságán merengve.

A kompozíció gyönyörűen kiegyensúlyozott; a nő alakja az első plánban helyezkedik el, vonzza a tekintetet, míg a ragyogó háttér szinte álomszerű légkört teremt. Míg sötét blúza és a fényes zöld háttér kontrasztja erősíti jelenlétét a tájban. Van Gogh színhasználata—a bátor, de harmonikusan kevert—érzelmi hatást hoz létre, felidézve a melegség és nosztalgia érzéseit, mintha az idő egy pillanatra megállna, hogy megörökítse ezt a csendes pillanatot. Ez a mű nemcsak Van Gogh szín- és formakezelésének mesterségét mutatja be, hanem egy mélyen személyes kapcsolatot is a természettel, tükrözve művészi útját ebben az időszakban.