A portré egy csendes elegancia pillanatát ragadja meg; egy nő a vászonon kívülre néz, arckifejezése az önvizsgálat és a nyugalom finom egyensúlya. A művész ügyes keze nyilvánvaló a bőrének lágy megjelenítésében, a fény finom játékában az arcvonásain, és abban, ahogy a nyakláncának gyöngyei megfogják a fényt. A vállára terített anyag, lágy, rózsaszín árnyalatban visszaadva, egy csipetnyi melegséget és kifinomultságot ad.

A műre tekintve egy másik korszakba, a kifinomult érzékenység és a visszafogott szépség korába kerülök. A mély, zöld háttér éles kontrasztot ad, lehetővé téve, hogy az alak fókuszpontként jelenjen meg. A nő hajának részletei és a nyakának lágy íve gyönyörűen tagoltak. A festménynek szinte álomszerű minősége van, mintha a nő a gondolataiba merülne, vagy talán egy láthatatlan bizalmasával osztana meg egy titkot. A művész mesteri fény-árnyék használata időtlen kegyelmet, a nyugalom érzését adja a műnek.