Ez a kifejező rézkarc egy magányos alakot ábrázol erőteljes, torz pózban, aki őrület és kétségbeesés gyötrő kifejezését viseli. Az alak előrehajolva, a végtagokban feszültséggel, laza öltözetbe burkolózva jelenik meg, amely nehéz redőkkel borítja testét. A mély keresztárnyékolás sűrű árnyékot ad a képnek, zavaró, klausztrofób légkört teremtve. A háttérben szétszórt torz arcok és furcsa effigyk gúnyolódóan felerősítik az alak belső zűrzavarát. A kép alatti kézírásos „Que locura!” („Micsoda őrület!”) szöveg tökéletesen kifejezi a mű témáját és érzelmi mélységét.

A művész mesteri használata a világos-sötét kontrasztnak és a gyors, recés vonalaknak nyugtalanító energiát kölcsönöznek a kompozíciónak, amely szinte rezgő hatású, a néző pedig úgy érzi, egy pszichológiai káosz közepén rekedt. A monokróm színpaletta nélkülözi a meleget, erősítve az elszigeteltség és a belső gyötrelem érzését. A mű a spanyol történelem viharos időszakában született, mélyen tükrözve az emberi gyengeséget és az irracionalitást, szinte színházi intenzitással feltárva az elme sötét mélységeit.