Ez a vibráló műalkotás egy olyan jelenetet mutat be, amely tele van fénnyel és színnel, ami a művész egyedi stílusának jellemzője. Fenséges fák sorai, törzsük meleg, földszínű árnyalatokban festve, elterülnek a vásznon, dinamikus ritmust teremtve, amely végigvezeti a néző tekintetét a tájban. A lombkoronát gyors, érzelmes ecsetvonásokkal ábrázolják, amelyek mozgást sugallnak, mintha enyhe szellő fújna a ágakon; a jelenetet meghatározó érzés a nyugalom.

A háttérben urbánus elemek körvonalai jelennek meg – épületek és ösvények, amelyek finoman tűnnek fel a fák mögött. A fejünk felett lévő égbolt, amelyet nyugodt kék és arany színek árasztanak el, nyugodtságot és fényt idéz elő, felerősítve a globális emocionális hatást. A természet és a civilizáció közötti egyensúlyban érezhető a művész vágyakozása a kapcsolatra; ellentétben a nyugalommal és a modern élet zűrzavarával. Ez a művész életének az a szakasza, különösen Arlesban, amely lenyűgöző szinergiát mutat a tájjal, személyes, de egyben univerzálisan kapcsolódó élményt kínálva.