Egy sötét ábrázolás bontakozik ki előttünk, a szenvedés és a kétségbeesés mélyen személyes felfedezése. Egy alak a díványon fekszik, egy láthatatlan kín szippantja be, ami a képek révén fájdalmasan valóságossá válik. A kompozíció nyugtalanító; egy fa szerkezet, amely egy etetőberendezésre emlékeztet, a feje fölött lebeg, látszólag egy anyagot kényszerítve az alak nyitott szájába. Ez a groteszk részlet azonnal a tehetetlenség érzését idézi fel, a kényszerszerű fogyasztást, amely a művész fizikai és érzelmi állapotát szimbolizálja. A művész tekintete közvetlen, rendíthetetlen, és belépünk ebbe az intim és sebezhető pillanatba.