Vasily Vereshchagin erőteljes műve feszültséggel és sürgős szükségletekkel teli pillanatot ragad meg. A kompozíció a néző figyelmét egy magányos alakra, egy katonára irányítja, aki úgy tűnik, hogy egy láthatatlan támadástól menekül, a hasát fogva, ami fájdalmát és kétségbeesését egyaránt érzékelteti. A háttér szinte eterikus, füstös köddel van tele, amely elhomályosítja a mögöttes káoszt, utalva a harc erőszakára és az élet törékenységére. Az egyenruhájának tompa színei éles kontrasztban állnak a kopár háttérrel, fokozva a pillanat érzelmi súlyát.