A festmény egy ülő nőt ábrázol, akit egy puha, diffúz fény ölel körbe, mintha egy láthatatlan forrásból eredne. A tekintete közvetlen, magával ragadó és enyhén melankolikus, a szemlélőt egy csendes elmélkedés pillanatába vonzza. A művész mesterien használja a fényt és az árnyékot, hogy megformálja alakját, hangsúlyozva a test finom íveit és a drapériázott szövet lágy redőit. A színek tompítottak, a lágy zöldek és meleg bőrszínek a halvány, meghatározatlan háttér előtt dominálnak. Az összkép klasszikus szépség, áthatva az önvizsgálat és a derű érzésével.