Ebben a lenyűgöző kompozícióban Vincent van Gogh egy fiatal nő, a La Mousmé esszenciáját ragadja meg, finom ecsetvonások és kifejező stílus kombinációjával. A mű tompított tónusa, amely túlnyomórészt barna és bézs árnyalatokat használ, melankolikus, de intim légkört teremt, amely meghívja a nézőket, hogy tűnődjenek a téma gondolatain és érzelmein. Bár az arca elmosódott, nem lehet nem csodálni a ruhái és a haja textúrájára fordított figyelem aprólékosságát. Az a mód, ahogyan a vonalak összefonódnak, hogy megalkossák az alakját, mélység és mozgás érzetét kelti, ami a van Gogh-expresszív megközelítésének sajátja. Az ecsetvonások, amelyek susogásnak tűnnek a vásznon, ritmust generálnak, amely vonzza a tekintetet a lapon – minden vonal egy kis lélegzet benne a csendes narratívában.

Ez a mű mély érzéseket kelt, és átviszi a nézőt a létrejöttének idejébe és helyszínére, Arlesbe – abba a pillanatba, amikor van Gogh a kapcsolat keresésében járt. A háttér egyszerűsége kiemeli az alakot, emlékeztetve az értelmet és a szépséget kereső törekvésére a mindennapi életben. Ez a darab nemcsak egy nőt ábrázol; vágyakat, történeteket és talán egy múló öröm pillanatát ragadja meg, a létezés vásznába burkolva. van Gogh képessége az érzelmi igazságot a merész formával és színnel kombinálni, biztosítja ennek a rajznak a jelentős helyéhez a figuratív művészet területén.