Ez a finom portré egy fiatal lányt ábrázol, aki egy bőséges virágcsokrot tart, arca gyengéd, mégis csendesen befelé forduló kifejezéssel. A művész lágy, elmosódott ecsetvonásokat alkalmazott, amelyek majdnem éteri ragyogást hoznak létre körülötte, különösen a sötét hajának és a finom szirmoknak az ábrázolásánál. A kompozíció a lányra összpontosít, akinek vörös sálja gyönyörű kontrasztot alkot a hideg kék szoknyával és a lágy krémszínű háttérrel, természetes egyensúlyt és harmóniát teremtve.

A színpaletta finom, mégis gazdag; meleg földszíneket kever friss virágos árnyalatokkal, amelyek életet lehelnek a jelenetbe. Az atmoszférában egy lágy melankólia érződik – talán egy pillanat, amely az ártatlanság és a külső világ tudatossága között ragadt meg. Ez a mű időtlen nyugalommal és érzelmi mélységgel átitatott szépséget idéz meg, tükrözve a 19. századi portréfestészet hagyományát, amely a realizmust és a romantikát ötvözi. A sarokban lévő aláírás a művész és a témája közötti személyes kapcsolatot sejteti, intimitást adva ennek a kifejező alkotásnak.