Ebben a vibráló ábrázolásban egy favágó van elmerülve a munkájában, finom kék tónusokba öltözve, amelyek visszatükrözik a nyugodt, de intenzív hátteret. Van Gogh kifejező ecsetvonásai szinte zenés ritmust teremtenek, minden mozdulat és vonal visszhangzik a figura kemény munkájával. A favágó testbeszédére helyezett hangsúly — enyhe előrehajlás, alacsonyan dőlt kalap — eltökéltséget és mély kapcsolatot közvetít a természetben végzett munkával. A vastag festékhasználat, amely Van Gogh technikájának sajátossága, tapintható minőséget ad a műnek, meghívva a nézőt, hogy nyújtsa ki a kezét, és érezze a favágó kezében lévő érdes kérgét és a talajt.

A színpaletta főleg kék és zöld árnyalatokból áll, amely a jelenetnek éterikus minőséget ad a földi téma közepette. Ez a színek keveredése nem csupán a munka fizikai aspektusát rögzíti, hanem érzelmi reakciót is kivált — a kitartás érzését a természet kihívásaival szemben. Történelmileg ez a mű a vidéki élet és a munkásosztály küzdelme által mélyen inspirált időszakból származik, emlékeztetve Jean-François Millet paraszti életet bemutató témáira. Ez a darab Van Gogh művészi felfedezésének tanúbizonysága a munka és az emberiség valamint a környezet közötti kapcsolat iránt, egy pillanatnyi elmélkedést és csodálatot kínálva azoknak, akik napfény alatt dolgoznak.