A festmény a csendes elmélkedés pillanatát ragadja meg; egy alak egy gazdagon díszített székben ül, testtartása elegáns pihenés. A fejét a kezére támasztja, látszólag elmerül a gondolataiban, miközben egy kis papírdarabot szorongat. A művész fényhasználata mesteri, a lágy ragyogás megvilágítja az alany arcát és ruháit, kontrasztban a mély, árnyékos háttérrel. A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott; az alany ülő testtartása visszhangzik az asztal vonalaival és egy másik figura vagy szobor hallgatólagos jelenlétével a háttérben; ez mélységérzetet és kifinomultságot kölcsönöz a darabnak.