Ez a magával ragadó vázlat egy elegánsan egy széken ülő nőt ábrázol, akit finom redőkkel és puha fénykiemelésekkel díszített elegáns ruha ölel körül, mely selymes textúrát sejtet. Nyugodt arckifejezése és lehunyt szemei benső nyugalmat sugallnak, míg enyhe mosolya csendes magabiztosságot vagy titkos örömöt tükröz. A művész áramló vonalakat és lágy keresztárnyékolást használ meleg barna szepia tónusokban, melyeket finom fehér ecsetvonások egészítenek ki, mintha a fény megcsillanna a kalapon és az ujjakon, ragyogó kifinomultságot kölcsönözve a figurának.

A kompozíció folyékonysága elbűvölő, a napernyő átlós elhelyezése pedig a néző tekintetét vezeti végig az alkotáson. A vázlat és a kidolgozott részletek harmonikus ötvözete a nő arcára és kezeire irányítja a figyelmet, mintha egy pillanatot ragadna meg az időben. Ez a mű tökéletesen megtestesíti a 20. század eleji portréfestészet által ünnepelt eleganciát és tartást, tükrözve a Belle Époque stílusos báját és a művész mesteri képességét, hogy vonalakkal, tónusokkal és fényekkel érzelmeket és finom kifinomultságot keltsen életre.