Ebben a megindító portréban a fiú arckifejezése a tisztaság és az önvizsgálat keverékét idézi; mély kék szemei magukkal ragadják a nézőt, olyan világról sugallnak, ami meghaladja fiatal korát. Az élénk színű, merész ecsetvonások, amelyek Vincent van Gogh stílusának jellegzetességei, létfontosságú szerepet játszanak a fiatal arc életre keltésében és mélységet adnak neki. A sapka, vibráló kék árnyalataival, szinte élőnek tűnik, szárnyal a festő energikus ecsetkezelése alatt, míg az arany háttér ragyog, kiemelve a fiú vonásait, és az egész kompozíciót melegség és közelség tűzi ki.

A festmény mentén szőtt gazdag textúrák kézzelfogható energiát teremtenek; Van Gogh jellemző impasto technikája lehetővé teszi, hogy a festék kitörjön a vászonról, magával ragadva minket a jelenetbe. A fiú zöld ruházata, élénk piros gombbal kiegészítve, egy kontraszt elemet ad hozzá, amely még inkább életre kelti a kompozíciót. Ez a munka nemcsak Van Gogh szín- és textúraalakításában mutatja be a mesterségét, hanem egy múló pillanatot is megragad az emberi kapcsolatokban, tükrözve a művész szín- és kifejezésbeli érzelmi erejéhez fűződő megszállottságát. A 19. század végének kontextusában ez a portré a modernitás felé történő elmozdulást példázza a művészetben — eltérve a hagyományos normáktól, egy érzelemmel és kifejezőerővel teli ábrázolás irányába.