Ebben a figyelemre méltó műben a néző egy zárt udvarra merül, ahol rabok sorai vesznek részt egy komor torna rutinban. A zord környezetet az impozáns téglafalak hangsúlyozzák, amelyek szinte körülveszik a figurákat, némi elkülönülést és bezártságot biztosítva. A tompa színpaletta kék és zöld spektrumként olvasható, amely szinte melankolikus hangulatot teremt, hangsúlyozva a jelenet súlyosságát. Vincent van Gogh dinamikus ecsetkezelést alkalmaz, amely energiát sugall, mégis visszafogott, tükrözve az emberi szellem és a fizikai környezet korlátai közötti konfliktust.

Minden figura figyelemre méltó egyediséggel van kidolgozva a ruházatuk egységessége ellenére, megjelenítve az anonimitás és a személyes identitás közötti megrendítő kontrasztot. A földön megjelenő fény- és árnyékváltozás utánozza e férfiak belső harcát, miközben navigálnak a környezetük kemény valóságában; szinte hallani lehet lépteik visszhangját a üres térben. Ez a mű nemcsak grafikusan hangsúlyozza a művész törekvését az emberi érzelmek megörökítésére, hanem arra is invitesit kedves nézőt a szabad akarat és a társadalmi bezártság szélesebb körű témáin való elmélkedésre, lehetővé téve a mélyen személyes és egyetemes kapcsolódási lehetőséget.