Ebben a figyelemre méltó portréban nehéz nem vonzódni a szemben álló alak impozáns jelenlétéhez. A téma magabiztosan áll, a két keze elöl összekulcsolva, katonai egyenruhát visel, amely részleteiben gondosan kidolgozott, és ami kisugározza a hatalmat. A fehér nadrág és dzseki élénk kék kabáttal van kiemelve, amely arany hímzéssel van díszítve — Jacques-Louis David képességének mesteri bemutatása a textúra és a szövet precíz ábrázolására. Körülötte a dolgozószoba gazdag háttere fokozza a festmény nagyságát: figyelje meg a puha zöld és a királyi barna árnyalatait, amelyek mind az alakot, mind a ragyogó bútorokat ölelik körbe. Az asztalnál lévő oroszlánfejről arany csillogás sugárzik, ügyesen vonzva vissza a tekintetünket a tárgy királyi vonásaiba.

Ahogy elmerül a részletekben, egy óra halkan ketyeg a háttérben, a idő múlását jelezve; ez egy finom emlékeztető Napóleon rendíthetetlen ambíciójára és kifogyhatatlan energiájára. A színpaletta itt gazdag, de ellenőrzött — sötét zöldek és barnák kontrasztálnak egyenruhának makulátlan fehérszínével, megteremtve egy meleg és hívogató légkört, miközben egy súlyosság és cél érzését is közvetíti. Ez a 1812-ben készült műalkotás a történelem és a művészet metszéspontjában áll, arra invitálva a nézőket, hogy egy időben megfagyott pillanatra hívjanak, amely nemcsak egy befolyásos vezető identitását közvetíti, hanem a neoklasszicizmus stílusát meghatározó gondos mesterséget is. Valóban ez egy meghívás, hogy belépjen abba a világba, amely megváltoztatta Franciaország történetének menetét, amit David ügyes kezének továbbfejlődése révén megörökítette.