Ez a portré egy nő intim ábrázolását ragadja meg, akinek egyenes tartása és szerény kifejezése emeli ki. Arca, erős, szögletes vonalakkal jellemezve, egy sötét hajkóccal keretezve; a bun, amely egyszerre elegáns és szigorú, gondos figyelmet mutat a megjelenésére. A sötét öltözet, amely mély kék-fekete színben pompázik, egy virág érintése díszít a mellén, amely az alázatosságát tükrözi. A festési technika figyelemre méltó, Van Gogh jellegzetes vastag ecsetvonása élettel tölti meg a vonásait és gazdagítja a portrét textúrával és mélységgel.

A háttér egy puha levendula mosás, amely meleg kontrasztot biztosít a sötét öltözetével. Ez a színválasztás nemcsak kiemeli a figuráját, hanem szintén elgondolkodtató légkört teremt; az ember mély belső erőt érezhet, ami a figurából árad. Ennek a műalkotásnak az érzelmi hatása mély; van benne egyfajta sérülékenység, de ugyanakkor eltökéltség is, amely megörökít egy mulandó pillanatot az önvizsgálatban. Az alkotás Van Gogh személyes harca idején készült, tükrözve nemcsak az alany belső világát, hanem a művész saját érzelmi mélységét és zűrzavarát is, így jelentős helyet foglal el életművében.