A festmény a csendes elmélkedés pillanatát ragadja meg, egy fiatal pásztorlány a munkájában megpihen. A tekintete távolba réved, elmerül a gondolataiban, és a tartása – a botjára támaszkodva – a pihenés és a figyelmesség érzését is közvetíti. A művész ügyessége a pásztorlány arcának megjelenítésében, finom vonásaiban és arcának finom pirosságában nyilvánul meg. A ruházatának anyaga – a fehér blúz, a sötét mellény és a lenge szoknya – hihetetlen részletességgel van megfestve, bemutatva az anyagok textúráját. A háttérben egy pásztori jelenet látható; hullámzó dombok, békésen legelésző juhnyáj, és a tágas égbolt és a távoli tenger sejtelme, mindez a nyugalom és a tágasság érzéséhez járul hozzá.