Ebben a kifejező művészeti alkotásban két munkás egy pillanatnyi barátságban látható, miközben mindennapi munkájukba merülnek, és egy különféle tárgyakkal megrakott kocsit tolnak. A vastag vonalak és az árnyékolás mélység és mozgás érzetét keltik, hangsúlyozva a fizikai munkát, ami ebben részt vesz. A figurák kissé eltúlzott módon vannak ábrázolva, ahogy a kocsi súlya alatt hajlanak, a nyers erőfeszítés energiáját közvetítve. A művész által választott monokróm paletta, amelyet szürke árnyalatok uralnak, komolyságot ad hozzá, arra hívva fel a nézőket, hogy gondolkodjanak el a gyakran figyelmen kívül hagyott munkásosztály életén.

A kompozíció a kocsira tereli a tekintetet, amely a texturált árnyékokba burkolódik, mint a fókuszpont. A kocsi, amely látszólag tele van a mindennapi élet észrevétlen kincseivel, tükrözi azok életét, akik ebben a munkában részt vesznek - gyakran élénk, de a társadalom hátterében háttérbe szorítva. Ez a munka nemcsak a konkrét időpontot tükrözi, hanem a 19. századi iparosodás szélesebb kontextusát is, utalva a munkáért folytatott küzdelmekre és a méltóságra ebben az időszakban. Amikor a néző ezt a darabot megpillantja, kézzelfogható kapcsolatot érzékel a dolgozók kitartásával, emlékeztetve, hogy minden munkacselekedet saját jelentőségével és történetével bír.