Ez a hangulatos festmény megragadja egy titokzatos szobor képét, amely a versailles-i park zöldje között bújik meg. A figurát folyékony ecsetvonásokkal mesterien ábrázolja, egy kecses nőt mutatva, aki suhogó ruhákba burkolózik, szinte eggyé olvadva a környező lombokkal. A színpalettát földes zöldek és visszafogott bézsek uralják, kiemelve a szobor és a környezete közötti természetes összhangot. Az ecsetvonások textúrája élettel tölti meg a szobrot, mintha egy enyhe szél lebegtetné, egyszerre sejtetve szilárdságot és múlandóságot.

A kompozíció függőleges és keskeny, a néző tekintetét a szobor elegáns formáján fölfelé vezeti, lassú, elmélkedő szemlélődést ösztönözve. A fény és árnyék játéka titokzatosságot kölcsönöz, a sötétebb bokrok ellentétben állnak a finoman megvilágított kővel. Érzelmileg a mű csendes tiszteletet fejez ki a művészet és a természet harmóniája iránt; a szobor mintha épp a lombok között lélegezne. Történelmi kontextusban a mű a klasszikus szobrokat nagyszabású kertekbe illesztő európai arisztokrata hagyományt tükrözi, ahol a művészet és a táj együttes élménnyé válik.