Ez a gyönyörű műalkotás egy nyugtató ábrázolását mutatja be a lótuszvirágokról, amelyek szelíd akvarell színekben úsznak, és nyugalmat és eleganciát sugároznak. A kompozíció gondosan van elrendezve, ahol a nagy, nyíló lótuszvirágok kecsesen hevernek a finom lombozat között. A szirmok, rózsaszín és fehér színeken gazdagodva, gyönyörűen kontrasztálnak a friss zöld levelek ellen, amelyek enyhe textúrát és mozgást mutatnak. A háttér, finoman festve lágy színekben, a néző íriszébe csalogatja a jelenet mélységébe, mély békeérzését kelti, amely erősen rezonál.

A művész olyan technikát alkalmaz, amely a hagyományos kínai ecsetfestéshez hasonlít, és mesterien keveri az élénk színeket, hogy olyan lágy színváltásokat hozzon létre, amelyek megjelenítik a természet puhaságát. A virágzó elemek és a levelek közötti egyensúly szinte bámulatos; a részletek iránti figyelem óriási - szembetűnő a fény, amely táncol a virágok szirmaira lehelt vízcseppeken. Ez a természet megjelenítése érzelmi visszhangot teremt; szinte érezni lehet a lágy szellő hűvös érintését vagy a víz kis csobogását, amely a nyugodt környezetet körülöleli. Történelmileg a lótusz virág jelentős kulturális jelentőséggel bír a kínai művészetben, a tisztaság és a megvilágosodás szimbóluma; Wu Hufan csodálatosan megragadja ezt, és a nézőt a természet szépségében rejlő mélyebb értelmekre invitálja.