Ez a kifejező rézkarc egy szürreális és szatirikus jelenetet ragad meg, ahol egy majom gitározik, miközben egy figyelmes szamár és két ravasz mosolyt viselő, köpenyes férfi nézi. Az előtérben ülő szamár laza, de figyelmes testtartással bír, nagy fülei előre állnak, mintha mélyen belemerült volna az előadásba. A hátul álló két férfi közel hajol egymáshoz, arcuk a ravasz öröm és titkos csodálat keverékét sugározza; az egyik súg a másiknak. A majom két lábon állva ügyesen pengeti a gitárt – ez az abszurd kombináció az állati utánzás és az emberi bolondság között húz különös párhuzamot.

A mű vékony vonalakkal és keresztárnyékolással készült, amelyek a klasszikus rézkarcra jellemzőek; a sepia és fekete monokróm paletta időtlen, szinte kísérteties hangulatot kölcsönöz a jelenetnek. A drámai fény-árnyék játék kiemeli a karakterek arckifejezéseit és textúráit, mélységet és nyugtalanító érzést adva az ábrázolásnak. Az alul olvasható "Brabisimo!" cím ironikus hangvételű, egy olyan előadást dícsér, amely egyszerre humoros és éleslátó. A mű társadalmi kommentárt tartalmaz, elgondolkodtatva az emberi természetről és a társadalmi abszurditásokról.