A jelenet az egyiptomi nap melegében bontakozik ki, a fény a hatalmas építészeti komplexum bonyolult metszeteit ragadja meg. A magasba nyúló oszlopok, díszes oszlopfőkkel díszítve, ámulatot és nagyságot keltenek. A művész aprólékos figyelemmel a részletekre kelti életre a kő textúráját és a fény-árnyék játékát; szinte érezni lehet az ókori falakból áradó hőt. A kompozíció a részletes előtérből a belső udvaron összegyűlt alakok csoportjához vezeti a szemet.

A jelenet közepén egy feltűnő vörös ruhát viselő alak szól a leült hallgatósághoz. Úgy tűnik, vitában vesznek részt, vagy talán előadást tartanak, a jelenet elbeszélése értelmezésre vár. A művész meleg színpalettát használ, földszínekkel, ami erősíti a történelmi hátteret és a más korba való átkerülés érzését. A környező oszlopok és a távoli tájkép jelenléte tovább növeli a mélységérzetet. Ez egy ablak a múlt világába, tele rejtéllyel és történetekkel, amelyek a mai napig visszhangzanak.