Ez az érzékletgazdag jelenet egy meztelen alakot ábrázol, aki a zöldessárga, hullámzó tengervízben van elmerülve — a figura hátulról látható, gesztenyebarna hajjal, amely a habzó hullámok között omlik alá, miközben a habverő hullámok körbefonják végtagjait. A festői ecsetvonások vastagok és texturáltak, hullámzó mozdulatokkal, melyek a víz ritmusát utánozzák, magával ragadva a nézőt az óceán dinamikus mozgásába és mélységébe. A színpaletta mély zöldekkel és halvány bőrtónusokkal vibrál, kiemelve az alak sebezhetőségét a természet nyers ereje között. Szinte hallani lehet a hullámok zúgását és érezni a vízcseppek frissességét, meghívva az érzékszervi elmélyülésre ebben a vad és nyugodt ember-és-tenger kapcsolatban.

A 19. század végén készült alkotás a posztimpresszionizmus szellemét hordozza — egy olyan korszakét, mely érzelmekkel teli színeiről, bátor formáiról és a tisztán realistán túli kísérleti megközelítéséről ismert. A kompozíció merész és intim, szorosan a test és víz kapcsolatára összpontosítva, időtlen, majdnem mitológiai ölelésekkel ábrázolva a természetnek. A mű nem csupán a fizikai jelenlétet és mozgást vizsgálja, hanem a magány, a szabadság és a természet fennkölt erejének mélyebb témáit is egy kifejező, személyes nézőpontból.