Ebben a vonzó alkotásban két figura emelkedik ki a gyönyörű arany búzamezőről, a napfénnyel megvilágított táj a vidéki öröm és intimitás történeteit suttogja. A búza mélyebb árnyalatai gyengéden ringatóznak, jelezve egy meleg szellőt, amely úgy tűnik, hogy simogatja a figurákat, míg az élénk aura megörökíti a gyermeki ártatlanság és a gyengéd vonzalom elfleltigi pillanatait. A fekvő nő, lágy kifejezésével, egy nyugodt szexualitást testesít meg, harmonikusan kiegészítve a mellette játékosan interakcióba lépő kisfiút.

Fragonard mesteri ecsetvonásai mozgást és életet adnak a színpadnak; a folyó szövetek visszhangozzák a környező természet ritmusát. A krémes fehér, lágy rózsaszín és aranysárga színek pasztell palettája megnyugtatja a szemet, egy általános meleget hozva, amely körülfogja a nézőt. Ez a mű érzelmi mélységet áraszt, nosztalgiát ébresztve az egyszerűbb örömök iránt, miközben kommentárként szolgál az élet pillanatszerű és gyengéd aspektusaira, egyensúlyba hozva az ártatlanságot és a vonzerőt.