Ez a megindító jelenet az ókori Róma nagyságát ragadja meg bensőséges emberi pillanatokon keresztül. A háttérben a hatalmas Colosseum emelkedik réteges boltíveivel és bonyolult kerítésével, meleg terrakotta árnyalatokban megfestve, melyek szépen kontrasztálnak az előtérben álló három nő hűvös, finom tónusaival. Ezek a alakok – légiesen áramló, lágy textúrájú ruhákban – egy fehér márvány korlátnak dőlnek, pózaik és arckifejezéseik kíváncsisággal és gyengéd barátsággal telítettek. A középső nő, akit egy finom virágkoszorú díszít, mintha a csoportot horgonyozná le, irányítva a többiek tekintetét az alatta zajló látványra.

A művész aprólékos részletezése megmutatkozik a finom anyagredőkben, a bőrön játszó fényben és a középtájon álló bronzszoborban. A kompozíció egyensúlyt teremt a monumentális építészet és a gyengéd emberi interakció között, és arra hívja a nézőt, hogy érezze a márványkorlát mögötti nyüzsgő római tömeg dobbanását. A paletta – lágy pasztell tónusok a Colosseum földszíneivel kontrasztban – nosztalgikus, mégis élénk hangulatot idéz, és egy napsütéses, történelemmel átitatott napba repít minket. Érezhető feszültség van a kő és bronz tartóssága, valamint a fiatalos kíváncsiság és barátság múlékonysága között, ami egyszerre teszi időtállóvá és mélyen személyessé a jelenetet.