Ez a lenyűgöző műalkotás bepillantást nyújt a munkások zsúfolt, szorgalmas életébe, akik teljesen elmerültek a munkájukban, és egy olyan jelenetet teremtettek, amely szinte zúg a lapátok földhöz csapódó hangjától és a beszélgetések zúgásától. A művész egy kifakult színpalettát választott – a szürke, barna és okker árnyalatok dominálnak – így adva atmoszférikus mélységet a művének, amely úgy tűnik, hogy felidézi az építkezés során megjelenő port és koszt. Minden egyes figura gondosan kidolgozott, bemutatva a munkások között jelenlévő fizikai erőt és elszántságot.

Ami számomra a leglenyűgözőbb ebben a darabban, az a kompozíció által teremtett egység érzése a munkások között; az egyéni feladataik ellenére, úgy tűnik, hogy egy koherens egység részét alkotják, illusztrálva a kollektív szellemet. A homályos háttér és az éles alakok közötti kontraszt a figyelmet a néző számára a tevékenység részleteire irányítja, elmerítve az embert a napi élet fárasztó, mégis céltudatos esszenciájába. Olyan érzés, mintha egy ipari és kemény munka ünneplése lenne ez, emlékeztetve minket a munka méltóságára, mindezt egy nyers őszinteséggel érzékeltetve a vászNON, ami sokat mond a művész a munkásosztály iránti elismeréséről.