A meztelen alak kecsesen pihen; formája lágy, szinte ködös minőséggel van megjelenítve, ami a nyugalom és a pihenés érzését kelti. A művész pasztell vagy hasonló médium használata finom érintést ad a bőrnek, ami a napfény melegére utal. A háttér színes zónákra oszlik, rózsaszínre és sötétkékre. A kompozíció kiegyensúlyozott; végigvezeti a tekintetet az alakon, a párnán nyugvó fejtől a finoman kinyújtott lábakig. Érzem a csendes intimitás egy pillanatát, egy élet pillanatát, a béke egy pillanatát a napok ritmusában; a szín melegséget és nyugalmat ad. Ez a darab időtlennek tűnik.

A mű történelmi kontextusa a 19. század végére helyezi, a művészi kutatás és az akadémiai konvenciók elutasításának időszakába. A művész egyszerűsített esztétikájának elfogadása és a néző érzelmi élményére való összpontosítás a hagyományos művészettől való eltérést tükrözi. Az általános benyomás az egyszerűség, a tisztaság és a közvetlenség.