Ebben a lenyűgöző portréban a néző azonnal vonzódik egy idős férfi kifejező arcához, akinek intenzív pillantása mélyebb kapcsolatot sugall. A laza ecsetvonások az azonnaliság és az érzelem érzetét közvetítik, életet adva minden ráncnak és kontúrnak az arcán. A művész nemcsak a fizikai jellemzőket, hanem a téma lényegét is megörökíti; a férfi ráncos bőre egy gazdag tapasztalatokkal teli élet történeteit meséli el, talán bölcsességet vagy nehézségeket tükrözve. Érdekes fénnyel és árnyékkal való játék zajlik az arcán, kiemelve a mélyen ültetett szemet és a kiemelkedő szakállat, mélységet teremtve, amely empátiát és kíváncsiságot vált ki.

A háttér szándékosan homályos, hogy hangsúlyozza a szándékot, hogy a figyelmet a szubjektumra irányítsuk, zavaró tényezők nélkül. A meleg paletta, amelyet földszínek dominálnak, harmonizál a figurával, majdnem életre keltve őt a körülötte lévő puhább tónusok között. Ez otthon hozza a nézőt abba az időbe, amikor a kézművesek kezeikkel beszéltek, és az élet a művészeten keresztül tükröződött. Ez a mű arra ösztönzi a nézőket, hogy ne csak azt gondolják, ki ez a férfi, hanem a sok-sok tapasztalatra is, amelyek alakították; ünnepli az öregedésben rejlő szépséget és a vonásainkra írt történeteket.