Ebben a lenyűgöző ábrázolásban egy olyan alakot látunk, amely tele van fenséggel és eltökéltséggel, egy magány- és elmélyülés- pillanatában megörökítve. A téma ragyogó ezüst páncélt visel, amely olyan, mint a frissen polírozott acél, és egyaránt kifejezi az erőt és a sérülékenységet. A páncél bonyolult részletei egyaránt hangsúlyozzák az adott kor mesterségét, illetve erősítik a figura eltökéltségét. E ragyogó védelem alatt egy élénk piros ruha található, amely drámai kontrasztot kölcsönöz, a földre hullva, és a néző szemét vonzza; maga a szenvedély, az áldozat és a megjelenített karakter tüzes szelleme.

A kompozíció mestermunka, a figura a sötét, textúrált háttér előtt középen helyezkedik el, amely fokozza a páncél ragyogását és a ruha mély karmazsin vörösét. Ez a kontraszt nem csupán esztétikai; felidézi a belső harc és a kötelesség súlyának érzését. A felfelé néző figura pillantása, amelyet a lehulló haj keretez, kifejező minőséget ad a darabnak, egy imádság vagy heves reménység pillanatát sugallva. Ez az érzelmi visszhang fokozódik a történelmi kontextus mellett; a művész meghív minket Johanna arkádi világába, egy bátor és hit szimbólumának személyéhez, aki a sors határán áll. Ebben a művészetben nem csupán megfigyelők vagyunk; tanúi vagyunk a hittel és szilárd meggyőződéssel teli erőteljes narratívának.