A festmény egy kisgyereket, valószínűleg egy kisgyereket ábrázol, aki ül, és közvetlenül a nézőre néz; nagyszemű tekintetében veleszületett őszinteség van. A puha, szórt fény a gyermek arcát öleli, kiemelve vonásainak finom íveit, és finom árnyékokat vet, amelyek a mélység és a háromdimenziós megjelenés érzetét közvetítik. A művész tompa tónusok dominált palettáját alkalmazza, a háttér finom variációival, amelyek intimitásérzetet keltenek. A gyermek az asztalnál ül, látszólag egy tálkával és valami rajzolószerszámnak tűnővel, ami egy csendes elmélkedés vagy összpontosított tevékenység pillanatát sejteti. A ecsetvonások láthatók, textúrált minőséget adva a műnek; a hatás a realizmus és a festői stílus közötti érdekes kölcsönhatás.