Egy csendes, intim jelenet bontakozik ki, egy kék szoba hűvös és komor árnyalataiban fürödve. A domináns szín a csendesség érzését kelti, majdnem melankóliát. A napfény gyengén szűrődik át az ablakon, megvilágítva a szobában lévő alakokat, ellentétben a mélyebb árnyékokkal. A kompozíció a nagy, szétterített lepedő vagy szövet kiterjedésén vezeti a tekintetet, a háztartás és a munka emlékét idézve. Két nő dolgozik, valószínűleg varrnak, miközben két gyerek a padlón játszik. A művész ecsetvonásai szinte bizonytalannak tűnnek, álomszerű minőséget kölcsönözve a jelenetnek, mintha az idő fátylán keresztül figyelnék. A végeredmény a csendes szemlélődés, egy pillantás a mindennapi élet rutinjaira.