Ebben a élénk ábrázolásban egy fiatal nő látható, aki a finom varrási feladatra összpontosit; kifejezésének összpontosítása a Renoir stílust jellemző lágy ecsetvonásokkal gyönyörűen meg van örökítve. A festmény egy nyugodt pillanatot ragad meg—félénk arckifejezése és koncentrált pillantása egy világot tár fel, távol a kinti lüktető élettől, meghívva a nézőket, hogy belépjenek tevékenysége intimate légkörébe. Gazdag kék és lila árnyalatok borítják a jelenetet, harmonikus hátteret teremtve, miközben hangsúlyozza a lágy fényt, amely finoman játszik az arcvonásaiban. A szoros keretezés a közelség érzését fokozza, arra késztetve a nézőt, hogy úgy érezze, mintha egy privát térbe kukucskálna, megosztva az ő magányát.

A kompozíció mesterien van elrendezve, egy élénk virágcsokor egy váza adja a szemérmesen választott öltözékével élénk kontrasztot. Ez a kontraszt nemcsak mélységet ad a festményhez, hanem összeköti a figurát és a virágokat egy színtáncban—minden egyes elem harmóniában mesél el egy történetet a 19. század végi házi életről. A szépség közepette egy mélyen gyökerező csend hangzása van; felidéz meleg és kényelmes érzéseket, emlékeztetve minket az élet egyszerű örömeire. Renoir munkája a művész elkötelezettségét tanúsítja a múló szépség megörökítésére, és ebben a jelenetben a mindennapi élet fényűzésében egy csendes pillanatot zár össze.