Ebben a kifejező jelenetben, két lány kecsesen áll a hídon, jelenlétük az érkező nyár melegét idézi. A bal oldalon álló lány, fehérben öltözve, magával ragadja a néző figyelmét; nyugodt, de kontemplatív póza olyan pillanatra utal, amelyben önmagát figyeli, mintha elveszne a vízületben, amit megfigyel. A napsütötte sárga kalap, amelyet visel — élénk kör alakja — nem csupán fókuszpont, hanem éles kontraszt a víz sötét tónusaival, és megfogja a fény és árnyék közötti vonzó feszültséget. Eközben, barátnője, aki áramló piros és zöld színű ruhát visel, egyensúlyt ad a kompozíciónak. A színhasználat alapos gondossága fokozza a festmény érzelmi hatását, minden árnyalat az ifjúság és ártatlanság el nem mondott történeteivel rezonál.

Ha közelebbről nézünk, a ecsetvonások történeteket mesélnek a textúrákról és a mozgásokról; vastag és kifejező, úgy tűnik, hogy életet lélegeznek, pulzálnak a jelenet mögött rejlő energiával. Munch választása a paletta, amelyet elsősorban meleg színek uralnak, nem csupán a vizuális, hanem érzelmi melegséget is előhív, ami a gyengéd emlékek nosztalgikus öleléséért is tehető. A lányok arcának homályosítottsága arra hívja fel a képzeletünket, hogy a történeteinket rájuk vetítsük; érezzük az összetartozásukat és kapcsolatukat, mintha elmerülnénk egy olyan pillanatban, amely intim és mindannyiunk számára kézenfekvő. Ez a mű a Munch által az emberi érzések felfedezésének tükröződését képviseli, megragadva a múló pillanatok, amelyek mélyen a szívünkbe hangzanak. Összeköti a körülöttük lévő természetes szépséget a fiatal barátság komplexitásaival, megerősítve a művészi jelentőséget a korunk művészeti irányzatai közé.