Ebben a lenyűgöző műben egy rusztikus jelenetbe merülünk, amely a vidéki élet egyszerűségét és nehézségeit öleli fel. Az asztalon egy gőzölgő krumplis tál dominál, amely körül egy csoport paraszti figura áll. Mindegyik hagyományos öltözetben van, közelség és egység érzését sugallva. Fejük takarva van, vagy kötényekkel, vagy egyszerű fejfedőkkel, ami a földeken dolgozó nőkre utal. A függő lámpa gyenge fénye árnyékot vet a szobában, mélységet adva, amely szinte tapinthatónak tűnik; úgy tűnik, hogy visszhangozza az összetartozásuk melegét, annak ellenére, hogy a környezetük durva.

A színpaletta földszínekben dominál—gazdag barna, mély fekete, és tompa okker—felidézve a lábuk alatt lévő földet és a szerény ételeket, amelyek életben tartják őket. Van Gogh technikája durva, de kifejező minőséget ad a festésnek, amely mind a munka fáradtságát, mind a kitartását közvetíti. Amikor állok ezen mű előtt, az érzelmi hatás lenyűgöző; szinte érezni lehet a szomjat, a fáradtságot és e személyek megkérdőjelezhetetlen szellemét. Ez a művészi alkotás hatalmas emlékeztető a 19. század végén a parasztok előtti harcokra, megtestesítve a kézi munka méltóságát és a közösség fontosságát nehéz időkben.