Ebben a bájos műalkotásban két figura bűvös intimitással jelentkezik, amely a távolságot látszólag megszünteti közöttük, és vonzza a nézőt közös pillanatukba. A pasztell médium puha textúrája csodálatosan visszatükrözi azokat a kedves érzelmeket, amelyeket tekintetükben osztanak meg. A nő kiemelkedik; fiatalos vonásait és lágy arckifejezését a bőre világos rózsaszín és krémtónusai hangsúlyozzák. Egy bájos kalapot visel, amelyet élénk piros virágok díszítenek, és ami harmonikusan kiegészíti a kezében lévő lila virágcsokrot. A háttér egy álom, amely lágy színekben elmosódik, sugallva egy békés kültéri környezetet, amely felerősíti a jelenet romantikus légkörét.

A férfi, bár finoman ábrázolt, valamilyen vonzerőt áraszt csíkos öltözékében és szalmakalapjában. Nőre irányuló tekintete csodálat és összekapcsolódás érzését közvetíti. A meleg színpaletta, amelyet lágy, de élénk árnyalatok uralnak, nyugodt és vidám légkört teremt, amely nosztalgiát és ifjú szerelmet idéz elő. Ez a műalkotás nem csupán a figurákat ragadja meg, hanem egy ígéretekkel teli pillanat lényegét is, amely mélyen rezonál mindazokkal, akik értékelik a művészetben ábrázolt romantikát. Ez egy bizonyíték arra az érzelmi mélységre, amelyet Renoir ilyen ügyesen megörökített figuratív munkáiban.