Ebben a bűbájos műalkotásban egy fiatal angyal alakja sugározza a nyugodt szépséget és az éteri kecseséget. Az angyal formáját definiáló lágy, folyékony vonalak finom ecsetvonásokra emlékeztetnek, és olyan gyengédséget hoznak létre, amely az egész művön keresztül áthalad. Az angyal, akit puha göndör haj díszít a vállain, gondolkodva néz a távolba, arckifejezése a tisztaság és a bölcsesség keveréke. A könnyű ecsetvonások szinte álomszerű aurát adnak, hangsúlyozva az angyal természetfeletti jelenlétét.

A színpaletta a lágy pasztell színek szimfóniája - a krémszínű fehér, a halvány rózsaszín és a finom kékek harmonikusan keverednek, megbékélés és nyugalom érzését keltve. A fény és árnyék finom játéka mélységet ad, lehetővé téve a néző számára, hogy érezze az angyal formájának kontúrját és szárnyainak puhaságát. Történelmileg ez a mű az 18. századi művészet lényegét ragadja meg, ahol az ilyen mennyei lények az adott korszak kiemelkedő szépség- és tisztaságideálját illusztrálták. Az elegáns ovális keretbe foglalt kompozíció a szempillantásokat befelé vonja, intim érzést adva a figurával, és arra hívva fel a figyelmet, hogy gondolkodjunk az angyal némán a távolba nézve.