A háború szörnyű valósága átszövi a jelenetet: egy férfi élettelenül lóg egy fa sziluettje előtt, alakja az erőszak brutális bizonyítéka. Goya rézkarc technikája nyers közvetlenség érzését kelti, a durva vonalak a kétségbeesés súlyát közvetítik. A kompozíció nyugtalanító, a függő alak a háttérben dominál, a szemet a szörnyű tett felé vonzza. A komor tónusok, a feketék, a szürkék és a tompa színek palettája felerősítik a sivár légkört.

A háttérben szellemfigurák állnak, formáik elmosódnak, mintha a feledésbe vesznének, a számtalan láthatatlan áldozat hátborzongató emléke. Ezzel szemben egy ülő férfi figyel, látszólag közönyösen. A szenvedés és a közömbösség szembeállítása szívszorító kommentár a háború borzalmairól. Az alsó felirat egy újabb jelentésréteget ad, utalva a művész konfliktussal kapcsolatos nézőpontjára. Ez a műalkotás nem csupán a háború ábrázolása; az emberi költség ösztönös kifejezése, a bennünk lévő tartós sötétségről szóló mély kijelentés.