Gauguin 'Éjszakai kávézó'ja a szemlélőt a mélabús kontempláció világába vonja; az árnyékok és a telített színek világába. Az intenzív vörös falak és a sárgás fény nehéz légkört teremtenek, amely egy fülledt estére emlékeztet. Egy nő, talán a tulajdonos, egy asztalnál ül, tekintete a szemlélőre szegeződik, arckifejezése a fáradtság és a finom szórakozás keveréke. A kezére támasztja a fejét, a könnyedség és talán az unalom gesztusa. A biliárdasztal smaragdzöldje élesen kontrasztban áll a környező tónusokkal, magára vonja a tekintetet, a háttérben lévő alakok színtere. A jelenetet a csend érzése tölti el, szinte melankolikus mozdulatlanság, mintha az idő lelassult volna ebben a félhomályos térben. Ez egy megörökített pillanat, egy röpke pillantás azok életébe, akik ebben a kávézóban megfordulnak, mindegyiknek megvan a maga kimondatlan története.