Ez a megindító jelenet gazdag, földes színpalettával tárul elénk, ahol a mély kék és élénk zöld árnyalatok a nézőt egy misztikus, mitikus világba vonják be. Egy meztelen vörös hajú nő áll hátával felénk, gondterhelt, mintha hívna vagy elmélkedne egy széles fa alatt, amely a kompozíció központja. Mellette egy kis sötét lény gubbaszt, titokzatos jelleget adva ennek az édeni jelenetnek. Előtérben az élettel és mozgással teli, sötét smaragdzöld és rozsda vörös növényi formák kavargása robban elő.

A távolban egy ősi levélruhát viselő pár feszülten és aggódva néz a látóhatár felé, gesztusaik feszesek és éberek. Fejük felett álmodozó alakok lebegnek felhőszerű formában, jelezve a valóság és a fantázia közötti határvonalat. Az ecsetvonások szándékosak, mégis lazák, narratív tisztaságot és érzelmi sürgősséget kölcsönöznek a képnek, mély kérdéseket vetve fel az ártatlanságról, a kísértésről és az emberi létről. A mű szimbolikus mélységgel bír, bibliai és ősi mítoszokat ötvözve, mely mély elmélkedésre hív az elveszett és visszanyert paradicsomról.