A mű a nézőt egy derűs vidéki tájba, egy puha, szórt fényben úszó farm jelenetébe meríti. A művész mesterien használja a tompa zöldek, a földesbarnák, valamint az ég finom kékjeinek és fehéreinek palettáját. A kompozíció kiegyensúlyozott; a farm és a környező fák alkotják a háttér a buja előtérben található füveknek és bokroknak.

A ecsetvonások láthatóak, texturált felületet hoznak létre, amely az azonnaliság érzetét és a művész jelenettel való elkötelezettségét idézi. Ahogy a fény a tetőkre és a falakra esik, finom árnyékokat vetve, mélységet és térfogatot ad az építészeti elemeknek. A műből a nyugalom érzése árad, a szemlélődésre és a menekülés pillanatára invitálva. A finom részletek, mint a tetők textúrája, a fény és az árnyék kölcsönhatása, a nézőt arra ösztönzik, hogy időzzön, és jobban megvizsgálja a jelenetet, ami a művész azon képességének a bizonyítéka, hogy megragadja a békés vidéki lét lényegét.