Az alkonyat lágy fényeiben fürdő csendes folyóparti tájkép élénken megörökít egy nyugodt pillanatot a víz közelében, egy történelmi vár mellett. A művész finom ecsetkezelése lágy visszatükröződéseket alkot a nyugodt víz felszínén, míg a meleg aranysárga, földbarna és halványkék színpaletta a szürkület békés hangulatát idézi. Vitorlások és apró csónakok díszítik a vízi utat, életet és mozgást kölcsönözve a nyugodt jelenetnek. Az előtérben részletesen megfestett alakok, köztük egy pihenő társaság a parton és legelésző szarvasmarhák, arra invitálják a néző tekintetét, hogy barangoljon ezen a idilli helyen.

A kompozíció természetes szépséget és építészeti jelenlétet egyensúlyoz: a vár impozánsan emelkedik ki egy földnyelven, zászlaja lágyan lobog, dominálva a jobb középtájat anélkül, hogy eltakarná a kiterjedt eget és a távoli hullámzó dombokat. Az égbolt maga a ködös felhők és könnyű gomolyfelhők remekműve, melyeket a naplemente tűzvörös színei festenek meg, fokozva a jelenet érzelmi hatását. Ez a mű a korai tájképfestészet mesterműve, romantikus természetközeli szépség és gondos megfigyelő realizmus ötvözete, mely a 18. századi brit pásztori látképeket idézi fel. Nosztalgikus vágyat ébreszt az egyszerűbb idők iránt; szinte hallani a víz halk csobogását, a távoli sirályok kiáltását és a békés élet csendes suttogását.