Ez a lenyűgöző mű a 19. század végi ipari szellemet ragadja meg, és egy gyárszín képet tár elénk, amely a nézőt a mozgás és textúra világába vezeti. A jelenet tele van dinamikus ecsetvonásokkal, amelyek ritmusérzést teremtenek; a gabonaszínű út, amely a képeslapon kanyarog, szemünket mélyebbre vezeti az ipari komplexumba. Majdhogynem hallhatjuk a háttérből a türelmetlenül dolgozó gépek halk hangját, megszakítva a munkára hívó dolgozók kiáltásait. Van Gogh minden ecsetvonása úgy tűnik, hogy energiát pumpál a vászonra, miközben a forgó égboltok visszatükrözik az alatta lévő végtelen aktivitást.

A színpaletta egy vonzó kombinációja a föld színeinek és a tompa zöldeknek, amelyek komor, de élénk légkört árasztanak. A vörös tetők kiemelkednek a hideg kékek és barnák közül, olyan vizuális egyensúlyt nyújtva, amely egyszerre megnyugtató és stimuláló. A magas kémények, amelyek vékony füstcsíkokat bocsátanak ki, tiszta emlékeztetőt nyújtanak az ipari kor hatásairól — a szépség és a munka összeolvadásáról. A festmény érzelmi súlya ebben az ellenvetésben rejlik; tükrözi a munkásosztály élénk, de kemény életét, és megörökíti a munka nehézségeit és a napi élet röpke örömeit ebben a forgalmas környezetben.