A jelenet csendes várakozás érzésével bontakozik ki; a fák függőleges ecsetvonásai vizuális ritmust teremtenek, felfelé irányítva a tekintetet. A kompozíció egyszerű, de hatásos; egy szerény lakhely, talán egy kunyhó, a védelmező lombkorona alatt húzódik meg. Az ecsetvonások durva textúrája nyers, vad, a természet szépségével teli világot sugall. A fény és az árnyék játéka a mélység érzetét festi, a jelenet mélyébe vonva minket.

Van egy álomszerű minősége, mintha egy fátylon át pillantanánk be. A színek, bár visszafogottak, bizonyos energiával zsonganak – a lomb zöldje, az előtér földszínei és az ég finom árnyalatai. Az érzelmi hatás azonnali; a nyugalom és a csendes szemlélődés érzése. Szinte hallani a levelek susogását a lágy szellőben, az ismeretlen madarak távoli hívásait. Az általános hatás a természetes egyszerűségben fellelhető szépség erőteljes emlékeztetője; a modern élet csapdáitól mentes világ víziója.