Ez a műalkotás egy holdfényes éjszaka derűs jelenetét örökíti meg, a Hold lágy ragyogásával, mely a víz felszínén tükröződik. A kompozíció ügyesen egyensúlyozza az elemeket, a tekintetet a nyugodt tavon át a távoli hegyek felé irányítva. Az alakokkal teli hajók siklanak a vízen, mindegyik az emberi tevékenység apró hajója a természet végtelenségével szemben. A finom ecsetvonások és a tompa színpaletta a nyugalom és a szemlélődés érzetét keltik, mintha maga az idő lelassult volna, hogy élvezze az est csendjét. A festmény varázsa az egyszerűségében rejlik, és abban a képességében, hogy a nézőt a békés elmélkedés pillanatába varázsolja. A művész ügyes tintahasználata álomszerű atmoszférát teremt, utalva az éjszaka mulandó szépségére.