Ebben a lenyűgöző darabban két alak kényelmesen pihen egy buja zöld árnyék alatt, olyan nyugalmat sugározva, amelyet csak egy lusta délután adhat. A fejük fölötti gazdag lombzöld színű foltolt fényt hoz létre, játékos árnyékokat vetve fehér ruháikra, amelyek a zöld háttér előtt ragyognak. A növények és virágok elrendezése egy jól karbantartott kertre utal—az emberi érintés és a természet szépségének harmonikus együttélésének tanúja.

A művész élénk ecsetvonásokat használ, életet lehelve ebbe az árnyas menedékbe. A zöld árnyalatok uralják a jelenetet, míg a lila és rózsaszín foltok melegséget és kontrasztot adnak hozzá. A kompozíció nemcsak a nyugodt álmodozókra vonzza a néző tekintetét, hanem a körülöttük lévő természet lágy ritmusára is, amely nosztalgikus érzést hív elő az egyszerű örömökre. Ez egy időben megfagyott pillanat, amely vágyakozást ébreszt a lusta nyári napok és az azokkal járó komplikálatlan örömök iránt.