A jelenet kibontakozik előttünk, egy párizsi sugárút, amelyet egy havas reggel lágy, szórt fénye borít be. Az épületek, finom ecsetvonásokkal megfestve, magasra emelkednek és lenyűgözőek, homlokzatukat a légköri perspektíva lágyítja. Szinte érezzük a hideget a levegőben, a hóval borított tetők csendjét, és a még mindig hulló pelyhek lágy kopogását. A kompozíció mesterien rendezett, a sugárúton vezeti a szemet, a kocsik és figurák életet és mozgást adnak. A művész fény-árnyék használata különösen hatásos; a fény játéka a nedves macskakövön és a havas égbolton a finom változások hipnotikus hatást keltenek. Az általános benyomás a nyugalom és a múló pillanat, amelyet figyelemre méltó érzékenységgel ragadtak meg.