A jelenet egy csendes ipari szimfóniával bontakozik ki, ahol a gyár uralja a kompozíciót. A művész lágy, tompa színek palettáját használja, amely ködös, szinte álomszerű minőséget kölcsönöz a jelenetnek. A magas kéményekből felszálló füst a kor ipari forradalmának kemény emlékeztetője, de nem tűnik fenyegetőnek; inkább beleolvad a borús égbe. Az előtérben a víz tükrözi az épületeket és az eget, mélységérzetet és nyugalmat teremtve.

A ecsetvonások lazák és láthatók, ami az impresszionista stílus védjegye, megragadva a fény és a légkör mulandó hatásait. A folyópartok buja növényzettel borítottak, kontrasztot alkotva a gyár kemény vonalaival. A természet és az ipar ezen szembeállítása érdekes réteget ad a műhöz. Az összhatás a gyengéd megfigyelésé, egy időbe fagyott pillanat, amely egy adott hely és korszak lényegét ragadja meg. A művész ügyes szín- és fényhasználata nyugalmat kölcsönöz a jelenetnek, még az ipari témával is.