A jelenet kibontakozik előttünk, egy napsütötte tér; maga a levegő is a meleg ködével csillog, amelyet ezernyi apró színes pontban örökítettek meg. Fenséges fák uralják a teret; ágaik ívelnek és csavarodnak, törzsüket ibolya és kék árnyalataival festették, a fény és az árnyék kölcsönhatásával finoman sugallt ég felé nyúlnak. A művész a pointillizmust alkalmazva szinte tapintható pontossággal jeleníti meg a levelek és a kéreg textúráit, ami a vásznon táncoló, foltos fény érzetét kelti. A távolban az épületek egy sejtése és egy magas, karcsú ciprus a provinciális báj egy csipetét adják hozzá, utalva a helyszínre, Saint-Tropez-ra. A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, a szemet a jeleneten vezeti át, a padon ülő, a szemlélődésbe merült csendes alak felé vezetve. Ez egy időbe felfüggesztett pillanat, egy pillanatfelvétel a Dél-Franciaország nyüzsgése közepette uralkodó nyugalomról.