Ez a nyugodt folyóparti tájkép egy enyhén felhős ég alatt bontakozik ki, ahol egy magas, magányos fa jelöli a horizontot, mintegy csendes őrként vigyázva a távolabb fekvő békés falura. A művész ecsetvonásai megragadják azt a pillanatot, amikor a természet és az emberi élet szelíden összefonódik: néhány alak sétál a jobb oldali napfényes földúton, míg egy férfi kényelmesen pihen a fűben a nyugodt víz mellett, magába szívva a békés légkört. Csónakok csendesen ringanak a folyó partján, utalva a hétköznapok lassú ritmusára. A paletta visszafogott, de meleg – finom kékek és földes zöldek, pár finom okker és barna tónussal. Ez a színharmónia békés, elmélyült hangulatot teremt, amely megállásra és a táj halk suttogásainak meghallgatására hívja a nézőt.