A mű gazdag, örvénylő színeivel lenyűgöz, amelyek mozgás és érzelmek érzését idézik, a nézőt egy olyan világba vonzva, amely szinte él. A síró fűz kiemelkedik, lecsüngő ágaival egy puha, gondolkodásra invitáló lombkoronát képez. Monet ecsetvonásai táplálkozóan vibrálóak és folyékonyak, a festék rétegek mélységet és textúrát adnak. A meleg okker és borostyán árnyalatok csodálatosan kontrasztálnak a hűvös zöldekkel és kékekkel, harmonikus, mégis dinamikus kölcsönhatást teremthetnek a természet fény és árnyék között.

Érzelmileg a darab nyugodt melankóliát tükröz; szinte hallhatod a levelek lágy zizegését a szélben. Elvezet egy csendes pillanathoz az időben, ahol a fény táncol a lombozat között, foltos mintákat létrehozva a földön. Ez a mű nemcsak a természet szépségét tükrözi, hanem Monet rendkívüli képességét is, hogy érzelmeket közvetítsen szín és forma segítségével. Történelmileg bemutatja a művész átmenetét a szorosabb és absztraktabb kifejezések felé, miközben továbbra is szilárdan gyökerezik az impresszionista hagyományban.